Read Ebook: Mary by Ferenczi S Ri

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 882 lines and 27129 words, and 18 pages

Mary kezdte ?sszeszedni a galyakat ?s megsimogatta a bolyhos, feh?r iszalag-term?st.

Ekkor j?tt Hel?n, nagy zajjal futott le az emeletr?l a fal?pcs?n ?s a k?vetkez? pillanatban m?r ott ?llt el?tt?k. Apr?, f?nyes szemei nevettek, kedves, kicsit sz?les arcza kipirult ?s egyik kez?vel ?lland?an leesni k?sz, barna konty?t tartotta.

- Szervusz Oszk?r. Na m?r megismerkedtetek? Sajn?lom, hogy nem ?n mutattalak be egym?snak a kell? magyar?zatok hozz?f?z?s?vel. K?l?nben ?gy is j?, csak gy?nj?tok meg azt?n nekem a k?lcs?n?s benyom?st, - Nevetett, t?lzajosan, mint mindig, azt?n ?tfogta a bar?tn?je derek?t.

- Mit rajzolt?l my dear?

- Semmit.

- Semmit, ez a rendes v?lasza. Csak nem ?lt?l itt egy ?r?ig ?s a napot b?multad. L?tod Oszk?r, ilyen ?, szesz?lyes, gonosz, de olyan dr?ga. No majd te is meg fogsz vele ismerkedni. Komikus grimaszt v?gott, a mi teljesen eltorz?totta az arcz?t.

- Kiesik egy hajt?d - mondta Mary ?s lefejtette derek?r?l a Hel?n karj?t. - ?n most megyek ?lt?zk?dni az eb?dhez.

Gyorsan szedte ?ssze rajzszereit ?s gy?jt?tte nyal?bba az ?gakat. Oszk?r n?zte ?t. A nap megaranyozta a l?ny g?nd?r sz?ke haj?t, sima konty?t ?s nyak?ban az apr? f?rt?ket. Kicsit bosszankodott, mik?zben Hel?n r?la besz?lt ?s elpirult. Egyszer? ruh?ja odasimult az alakj?ra, a s?t?t, hossz? ujjak nagyon v?konyny? tett?k a karjait, a melyekkel a sok tarka ?gat szor?totta mag?hoz. Fiatal volt akkor ?s sz?p, mint t?bb? sohasem ?let?ben.

- H?ny ?ves lehet? - gondolta Oszk?r.

- Ugy-e sz?p? - k?rdezte Hel?n, mikor Mary elment.

Nagyon kedves volt egyszer? elragadtat?s?ban, de Oszk?r nem l?tta, ? az unokatestv?re alacsony, kicsit m?r hiz?snak indul? alakj?t hasonl?totta ?ssze a m?sik le?ny megjelen?s?vel ?s felelet helyett k?rdezett:

- Mondd Hel?n, h?ny ?ves a bar?tn?d?

- Ugyan nem illik ilyet k?rdezni, de ?n az?rt szokott ?szintes?gemmel felelek. Harmincz ?ves, egy ?vvel id?sebb mint ?n.

- Az lehetetlen.

Hel?n nevetni kezdett. - Ez igaz?n kedves a r?szedr?l. Most azt gondolod, hogy ?n sok ?vvel n?zek ki id?sebbnek ugy-e? Ez?rt kapsz egy cs?kot.

Azt?n kezeibe kapta az Oszk?r j?l f?s?lt fej?t ?s homlokon cs?kolta, minden v?dekez?se dacz?ra.

F?lkett?kor gongoztak az eb?dhez ?s Bettina n?ni kiosztotta apr?, feh?r kezeivel a levest. M?r t?bb mint k?t ?ve ?lt Oszk?r Berlinben ?s mindig Frohnauba j?rt ki csal?dot ?lvezni.

J? eb?det kapott vir?gosan megter?tett asztal mellett ?s nem kellett s?r?, barna m?rt?sos n?met h?st ennie a polg?ri vend?gl?k foltos abroszain.

Bettina n?ni k?r?l minden kicsit ?nnep?lyesen tiszta, k?nyesen rendes volt ?s vas?rnap m?g Arthur b?csi is feh?r mell?nyt vett a kedv??rt.

Az?rt m?gis csak a j? lelk? porosz gy?ros maradt ?, a ki keveset t?r?dik k?lsej?vel ?s az a feh?r mell?ny feles?ge harmincz ?vi zs?rt?l?d?s?nek volt diadala.

Harminczegy ?ve ment Pestre Busch Arthur egy v?zvezet?ki berendez?st csin?lni, akkor hozta mag?val a feles?g?t, ?s az?ta v?vt?k egym?ssal apr? harczaikat.

Vitatkoztak eb?d k?zben a levesen, a sp?rg?n, a h?son, az id?n, az embereken, mindenen, a mi sz?ba ker?lt, mik?zben Hel?n apr? t?rt?neteket mes?lt a tan?tv?nyair?l, tan?t?n?s szempontb?l n?zve ?ket. ?gy volt minden vas?rnap, Oszk?r j?l ?rezte mag?t n?luk, a b?csit?l mindig ?jra meg ?jra megtudta, hogy ? m?r igaz?n t?ls?gosan elk?nyeztette a feles?g?t, Bettina n?nit?l pedig, hogy f?rje jav?thatatlanul zajos ?s faragatlan. Az?rt nagyon kedvesek voltak mind a ketten.

Bettina n?ni k?l?n?sen szerette Oszk?rt, mert finom volt ?s sz?p, hi?ba bosszantotta a f?rje azzal, hogy a n?met, sz?ke mam?j?hoz hasonl?t k?ls?re ?s term?szetre egyar?nt.

- Hogyne - mondta Bettina n?ni, - tud is egy n?met olyan lenni, mint ?.

- B?r soha se is rendeztek volna be v?zvezet?ket Pesten, ugy-e ?regem ezt gondolod most? Akkor neked sem kellene egy ilyen n?mettel ?lned - tr?f?lkozott vele olyankor a f?rje.

Bettina n?ni pedig megvet?ssel mondta: Ugyan Arthur.

Ma is minden ?gy volt, mint rendesen. Mary keveset besz?lt, csak ?pen ott ?lt, hogy Bettina n?ni m?g valamivel ?nnep?lyesebb legyen.

Mary Oszk?rt n?zte ?s azon gondolkodott, hogy hol l?tta m?r ?t.

- Ugy-e, Oszk?r sz?p fi?? - k?rdezte Arthur b?csi, a ki ?szrevette, hogy Mary n?zi ?t.

- De Arthur!

- Mintha nem tal?ln?d sz?pnek te is, hiszen olyan a k?lseje, mint egy milliomosnak, pedig eg?sz h?ten dolgozik. Mondja Mary, el tudja ?t k?pzelni k?k munk?szubbonyban, kalap?cscsal kez?ben a p?r?ly el?tt? Ugy-e nem? Pedig egy ?vig mint munk?s dolgozott a gy?r?ban, a hol most m?rn?k. ?n l?ttam kalap?lni, olyan volt mint Sigfried. Sz?ke ?s er?s. ? nem szereti, ha err?l besz?lek, de ?n b?szke vagyok r? nagyon.

Azt?n letette Arthur b?csi a szalv?t?j?t ?s aludni ment, ez volt vas?rnap d?lut?ni sz?rakoz?sa ?s Bettina n?ni megbotr?nkozva mondogatta, hogy ?gy tud aludni, mint egy napsz?mos, de az?rt ment vele ? is.

Megvolt a frohnaui vas?rnapoknak a saj?t programmjuk ?s ?t ?rakor ma is bekopogott Frau Professor R?derich ?s s?t?ra hivta ?ket. Bettina n?ni ?s Hel?n mentek vele. Oszk?r egyed?l maradt Maryvel.

- Mondja - k?rdezte Mary, - igaz?n munk?s volt?

- Nem l?tja a kezeimen? Azokon viselem az eml?k?t - ?s Oszk?r odanyujtotta a kez?t, a mely csakugyan t?lnagy ?s sz?les volt az alakj?hoz.

- Furcsa - mondta Mary.

- Mi?rt olyan furcsa az mag?nak?

- Nem tudom, azt hiszem ?pen olyan lehetett olajosan ?s kormosan, a k?k munk?szubbonyban, mint Rudolf herczeg a Myst?res de Parisban, a mint a Fleur-de-Mariet keresi, vagy mint a Daudet Jackja. Olvasta Jackot?

- Nem olvastam. K?l?nben is m?r nagyon r?gen nem olvastam semmit.

- Nem olvas, hogy lehet az? Mi?rt nem olvas?

- Mert eg?sz nap a gy?rban dolgozom, mig ki?rek, a vonaton ?pen csak az ujs?gba van id?m belepillantani, este f?radt vagyok alig v?rom, hogy ?gyba jussak ?s mindj?rt elalszom. Vas?rnap pedig ink?bb s?t?lok ?s a j?v?r?l gondolkodom.

- ?s milyennek k?pzeli a j?v?j?t?

- Mit ?rdekli mag?t az ?n j?v?m?

- Szeretn?m tudni, hogy egy olyan fiatal ?s eg?szs?ges f?rfi, mit kiv?n mag?nak az ?lett?l. ?n annyival id?sebb vagyok, nekem elmondhatja, hogy mir?l ?lmodik vas?rnaponk?nt.

Mary kedvesen, melegen n?zett fel Oszk?rra.

- Ne higyje, hogy olyan sok meggy?nni val?m van, az ?n ?lmaim nem bonyolultak. Most huszon?t ?ves vagyok, ny?ron hazamegyek Pestre, valami megfelel? ?ll?st keresek, m?g egy-k?t ?vig er?sen dolgozom, azt?n feles?g?l veszem azt, a kit szeretek ?s egy?tt dolgozunk tov?bb. M?g nem ismerem azt a n?t, a ki a feles?gem lesz, de tudom, hogy nevet? szem? lesz ?s b?tor ?s egy?tt ?lvezz?k majd mind azt a sz?pet, a mit most nem ?rek r? megn?zni ?s meghallani. A h?napos szob?m helyett kedves otthonom lesz ?s kis fiam, meg kis le?nyom. Erre szoktam gondolni vas?rnaponk?nt.

- ?s? - k?rdezte Mary.

- ?s? ?s nincs tov?bb. Ez nekem el?g az ?letre.

Marynek hihetetlen?l ?j ?s ?rthetetlen volt az, a mit most hallott. Tizenhat?ves fiatals?g?nak ?br?ndjai jutottak esz?be, mikor rajongva hitt hasonl? boldogs?gban. Most is v?gy?dott m?g, de hinni nem hitt m?r semmiben. Most pedig mellette ment egy huszon?t?ves ember, a ki er?s meggy?z?d?ssel bizott az ?let sz?ps?g?ben ?s mag?nak is kiv?nt bel?le egy darab tiszta, ny?rspolg?rias boldogs?got.

Marynek az anyja meghalt, mikor ? m?g eg?szen kicsi volt. Az apja m?term?ben a festm?nyek, a modellek k?z?tt ?s a m?ncheni akad?mi?n nevel?d?tt fel. Az ? k?rnyezete ?s azok az emberek, a kik neki szerelemr?l besz?ltek, eg?szen m?sk?nt gondolkodtak. Azok lelkesedtek ?s elcs?ggedtek, rendetlen?l ?reztek, dolgoztak, rabjai voltak hangulataiknak ?s mindig saj?t magukr?l elm?lkedtek. Maryt sokan szerett?k ?s ? ideig-?r?ig viszontszeretett, de igazi odaad?s ?s meggy?z?d?s n?lk?l.

A h?zass?gr?l ?gy gondolkodott, mint minden f?ggetlen n?, a ki szereti a szabads?g?t ?s a ki nem szerelmes. Egy idegen f?rfi intim k?zels?ge, k?t ?gy egym?s mellett, azt?n a gyerek, a gond ?s minden ?n?ll?s?gnak v?ge. Visszatasz?t? volt ?s leal?z? a Mary szem?ben.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet